Felvételi ponthatár?
A 2011-es felvételi ponthatárok 2011. július 22-től (péntektől) megtekinthetők!2011. június 2., csütörtök
2010. november 8., hétfő
A licencszerződés
Bármilyen programot szeretnénk telepíteni a számítógépünkre, az első lépések egyike, hogy el kell fogadnunk egy úgynevezett licencszerződést. Ez egy egyoldalú szerződés, azaz a felhasználó nem módosíthatja, csak dönthet arról, hogy elfogadja-e vagy sem. Ha nem fogadja el, nem léphet tovább a telepítési folyamatban. Miért is van erre szükség? A programokat emberek alkotják, ezáltal megilleti őket a szerzői jog, csak úgy, mint az írókat, költőket. A licencszerződésben engedélyt ad, hogy az ő „művét” milyen körülmények és feltételek mellett használhatják. A legáltalánosabb szabályokat a szerzői jogi törvény szabályozza, a konkrét feltételeket azonban a licencszerződés fekteti le.
Szoftverlicenc alapján az egyes programok lehetnek kereskedelmi programok, freeware-ek és shareware-ek. Alapvetően az alábbi szempontok határozzák meg, hogy melyik csoportba tartozik egy szoftver: ingyenesen beszerezhető, vagy pénz ellenében lehet legálisan használni; a szoftver terjesztésére állnak-e fenn korlátok; a szoftver forráskódja megismerhető-e; a megváltoztatható forráskódból készített új termék (származék) továbbadható-e.
Azokat a szoftvereket, amelyek nem állnak szerzői jogvédelem alatt, public domain-nek nevezik. Az ilyen programokat a szerzőjük közösségi felhasználás alá helyezte és nem sorolhatók át később sem más csoportba, azaz nem lehetnek később kereskedelmi szoftverek vagy freeware-ek.
Kereskedelmi programok azok, amelyeket a szerzője azért hozott létre, hogy kereskedelmi forgalomba hozza. A szerző szinte minden esetben programozó. A kereskedelmi szoftver terjesztése minden esetben tiltva van, általában csak a biztonsági másolat készítését engedélyezik. A forráskód nem ismerhető meg, a felhasználó általi módosítás szintén tiltott, mindig tartozik dokumentáció és garancia. Az ilyen licencszerződések szinte kizárólag a szerző érdekeit védik.
A freeware programok minden esetben ingyenesek, szabadon terjeszthetők és szabadon felhasználhatók. Korlátozást jelent azonban, hogy a forráskódjuk nem ismerhető meg és így nem is módosíthatók. Abban is különbözik a public domain-től, hogy szerzője megváltoztathatja a program besorolását. Gyakori, hogy egy freeware program szerzője, látva a szoftver sikerét, shareware-ré, majd kereskedelmi szoftverré minősíti azt.
A shareware szoftverek nagyon hasonlítanak a freeware-hez: ezek is ingyenesek és szabadon terjeszthetők, azonban nem használhatók korlátlanul és teljeskörűen. A licencszerződés csak bizonyos ideig engedélyezi az ingyenes használatot, ennek leteltével vagy ki kell fizetni a programot, vagy fel kell hagyni a használatával. Emellett korlátozhatják még a szoftver indulásának sebességét, vagy egyes funkciók letiltásával. Mindezeket a korlátozásokat a felhasználók feloldhatják egy egyszerű regisztrációval és fizetéssel. Regisztrációval megszűnhetnek a programba épített korlátozások, vagy a forgalmazó egy teljesen új szoftvert küld a felhasználónak.
Számos más licenctípus is létezik. Mindezektől különbözik a szabad szoftver, amely korlátozás nélkül használható üzleti és magáncélra is, szabadon terjeszthető, a forráskódja is megismerhető és módosítható, sőt az így létrejött úgynevezett származékot is szabad szoftverként kell kezelni. Vannak olyan programok, amelyeket magáncélra ingyenesen, míg üzleti célra fizetés ellenében lehet használni – ezeket félszabad szoftvereknek nevezik, a megnevezés azonban nem alkalmazható olyan programok esetén, amelyeket kizárólag üzleti vagy kizárólag magán célra használhatnak. Így például nem lehet félszabad egy játék- vagy egy kiadványszerkesztő program.
Ezek mellett még gyakran találkozhatunk olyan szoftverekkel is, amelyeket kipróbálásra adtak ki, a teljes szoftverhez vásárlás útján juthatunk hozzá. Egyes programok felhasználói felületén reklámokat helyeznek el, így a készítőjük nem a programért fizetett díjak, hanem a hirdetési bevételek révén jut haszonhoz.
Érdemes legalább erre a néhány kategória megnevezésre figyelnünk telepítéskor. Így tisztázódhat az is, hogy esetleg miért nem működnek programunk egyes funkciói.
-LB-
Szoftverlicenc alapján az egyes programok lehetnek kereskedelmi programok, freeware-ek és shareware-ek. Alapvetően az alábbi szempontok határozzák meg, hogy melyik csoportba tartozik egy szoftver: ingyenesen beszerezhető, vagy pénz ellenében lehet legálisan használni; a szoftver terjesztésére állnak-e fenn korlátok; a szoftver forráskódja megismerhető-e; a megváltoztatható forráskódból készített új termék (származék) továbbadható-e.
Azokat a szoftvereket, amelyek nem állnak szerzői jogvédelem alatt, public domain-nek nevezik. Az ilyen programokat a szerzőjük közösségi felhasználás alá helyezte és nem sorolhatók át később sem más csoportba, azaz nem lehetnek később kereskedelmi szoftverek vagy freeware-ek.
Kereskedelmi programok azok, amelyeket a szerzője azért hozott létre, hogy kereskedelmi forgalomba hozza. A szerző szinte minden esetben programozó. A kereskedelmi szoftver terjesztése minden esetben tiltva van, általában csak a biztonsági másolat készítését engedélyezik. A forráskód nem ismerhető meg, a felhasználó általi módosítás szintén tiltott, mindig tartozik dokumentáció és garancia. Az ilyen licencszerződések szinte kizárólag a szerző érdekeit védik.
A freeware programok minden esetben ingyenesek, szabadon terjeszthetők és szabadon felhasználhatók. Korlátozást jelent azonban, hogy a forráskódjuk nem ismerhető meg és így nem is módosíthatók. Abban is különbözik a public domain-től, hogy szerzője megváltoztathatja a program besorolását. Gyakori, hogy egy freeware program szerzője, látva a szoftver sikerét, shareware-ré, majd kereskedelmi szoftverré minősíti azt.
A shareware szoftverek nagyon hasonlítanak a freeware-hez: ezek is ingyenesek és szabadon terjeszthetők, azonban nem használhatók korlátlanul és teljeskörűen. A licencszerződés csak bizonyos ideig engedélyezi az ingyenes használatot, ennek leteltével vagy ki kell fizetni a programot, vagy fel kell hagyni a használatával. Emellett korlátozhatják még a szoftver indulásának sebességét, vagy egyes funkciók letiltásával. Mindezeket a korlátozásokat a felhasználók feloldhatják egy egyszerű regisztrációval és fizetéssel. Regisztrációval megszűnhetnek a programba épített korlátozások, vagy a forgalmazó egy teljesen új szoftvert küld a felhasználónak.
Számos más licenctípus is létezik. Mindezektől különbözik a szabad szoftver, amely korlátozás nélkül használható üzleti és magáncélra is, szabadon terjeszthető, a forráskódja is megismerhető és módosítható, sőt az így létrejött úgynevezett származékot is szabad szoftverként kell kezelni. Vannak olyan programok, amelyeket magáncélra ingyenesen, míg üzleti célra fizetés ellenében lehet használni – ezeket félszabad szoftvereknek nevezik, a megnevezés azonban nem alkalmazható olyan programok esetén, amelyeket kizárólag üzleti vagy kizárólag magán célra használhatnak. Így például nem lehet félszabad egy játék- vagy egy kiadványszerkesztő program.
Ezek mellett még gyakran találkozhatunk olyan szoftverekkel is, amelyeket kipróbálásra adtak ki, a teljes szoftverhez vásárlás útján juthatunk hozzá. Egyes programok felhasználói felületén reklámokat helyeznek el, így a készítőjük nem a programért fizetett díjak, hanem a hirdetési bevételek révén jut haszonhoz.
Érdemes legalább erre a néhány kategória megnevezésre figyelnünk telepítéskor. Így tisztázódhat az is, hogy esetleg miért nem működnek programunk egyes funkciói.
-LB-
2010. október 25., hétfő
Általános tudnivalók az Excelről
A Microsoft Office Excel egy olyan program, amelynek segítségével táblázatokat tudunk létrehozni, szerkeszteni, rendszerezni. A legegyszerűbb táblázatoktól kezdve – gondoljunk itt órarendre vagy árlistára, a bonyolult, összefűzött táblázatokig szinte minden félét készíthetünk.
Ahhoz, hogy a munkánk sikeres legyen, fontos, hogy tisztában legyünk az Excel használata közben felmerülő alapfogalmakkal és a legegyszerűbb szerkesztési-formázási lépésekkel.
Legfontosabb tudnunk, hogy munkánk során mindig egy munkafüzetet használunk. A programunk egyidejűleg több munkafüzetet is meg tud nyitni, de a felhasználó egy munkafüzetbe tud dolgozni. A munkafüzeten belül munkalapokat találhatunk, ezek között az ablak alján látható fülekkel tudunk váltani.
Minden új munkafüzet téglalapok hálójából áll. Egy ilyen téglalapot cellának nevezünk. Az oszlopokat betűk, a sorokat számok azonosítják. Ezek segítségével tudunk meghatározni egy cellát. Azt a cellát, amelyikkel dolgozunk, aktív cellának nevezzük. Mindig csak egy cella lehet aktív. Többet is kijelölhetünk egyidejűleg, de csak eggyel tudunk dolgozni, csak egybe tudunk adatot bevinni. Ha több, egybefüggő cellát jelöltünk ki, tartománynak nevezzük a kijelölt területet. A tartományt úgy tudjuk meghatározni, hogy a bal felső és a jobb alsó cella nevét kettősponttal elválasztjuk.
Az Excel indulóképernyője abban különbözik például a szövegszerkesztőjétől, hogy az eszköztárak alatt található még egy névmező és egy szerkesztőléc is. A név mezőben láthatjuk az aktív cella nevét, a szerkesztőlécben pedig annak a tartalmát.
A táblázatkezelő egyik nagy előnye, hogy tud sorozatot képezni: felismeri a szomszédos cellák közötti összefüggést, és annak mintájára ki tudja tölteni a többi cellát. Ezzel jelentősen meggyorsíthatja a munkánkat. Másik nagy előnye a dinamizmus. A cellák tartalma bonyolultabb táblázatok esetében már függhet egymástól. Ha ilyen esetben megváltoztatjuk egy cella tartalmát, az azzal összefüggésben lévő cellák tartalma is megváltozik.
Cellák tartalmát egyszerűen kijelölés utáni gépeléssel módosíthatjuk, vagy duplán kattintva a cellára. Másolni a cella jobb alsó sarkában megjelenő fekete plusz jellel tudunk, áthelyezni pedig a kijelölés széleinél megjelenő négyágú kereszttel.
-LB-
Ahhoz, hogy a munkánk sikeres legyen, fontos, hogy tisztában legyünk az Excel használata közben felmerülő alapfogalmakkal és a legegyszerűbb szerkesztési-formázási lépésekkel.
Legfontosabb tudnunk, hogy munkánk során mindig egy munkafüzetet használunk. A programunk egyidejűleg több munkafüzetet is meg tud nyitni, de a felhasználó egy munkafüzetbe tud dolgozni. A munkafüzeten belül munkalapokat találhatunk, ezek között az ablak alján látható fülekkel tudunk váltani.
Minden új munkafüzet téglalapok hálójából áll. Egy ilyen téglalapot cellának nevezünk. Az oszlopokat betűk, a sorokat számok azonosítják. Ezek segítségével tudunk meghatározni egy cellát. Azt a cellát, amelyikkel dolgozunk, aktív cellának nevezzük. Mindig csak egy cella lehet aktív. Többet is kijelölhetünk egyidejűleg, de csak eggyel tudunk dolgozni, csak egybe tudunk adatot bevinni. Ha több, egybefüggő cellát jelöltünk ki, tartománynak nevezzük a kijelölt területet. A tartományt úgy tudjuk meghatározni, hogy a bal felső és a jobb alsó cella nevét kettősponttal elválasztjuk.
Az Excel indulóképernyője abban különbözik például a szövegszerkesztőjétől, hogy az eszköztárak alatt található még egy névmező és egy szerkesztőléc is. A név mezőben láthatjuk az aktív cella nevét, a szerkesztőlécben pedig annak a tartalmát.
A táblázatkezelő egyik nagy előnye, hogy tud sorozatot képezni: felismeri a szomszédos cellák közötti összefüggést, és annak mintájára ki tudja tölteni a többi cellát. Ezzel jelentősen meggyorsíthatja a munkánkat. Másik nagy előnye a dinamizmus. A cellák tartalma bonyolultabb táblázatok esetében már függhet egymástól. Ha ilyen esetben megváltoztatjuk egy cella tartalmát, az azzal összefüggésben lévő cellák tartalma is megváltozik.
Cellák tartalmát egyszerűen kijelölés utáni gépeléssel módosíthatjuk, vagy duplán kattintva a cellára. Másolni a cella jobb alsó sarkában megjelenő fekete plusz jellel tudunk, áthelyezni pedig a kijelölés széleinél megjelenő négyágú kereszttel.
-LB-
2010. október 11., hétfő
A nyomtató
Az egyik legismertebb kiviteli eszköz a nyomtató, feladata, hogy a számítógépen megjelenő adatokat papíron, vagy más papírhoz hasonló anyagon megjelenítse. Már a számítógép megjelenésétől kezdve jelen vannak, de jelentőségük az utóbbi évtizedben lett kiemelkedő és igazából azóta mondhatók ennyire elterjedtnek. Ma már egy asztali számítógép vásárlásához hozzátartozik a nyomtató beszerzése is. Azoknak különösen fontos, akik egyetemre, főiskolára járnak, vagy továbbtanulás előtt állnak. Minden felsőoktatási intézményben elvárás, hogy a házi dolgozatokat nyomtatásban adják be a hallgatók. Ha nincs nyomtatónk, sokszor kerülhetünk patthelyzetbe: mikor elkészül a határidős dolgozat, az ilyen üzletek már zárva vannak, arról nem is beszélve, hogy senki sem szeretné az ösztöndíja felét erre költeni. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk, egy nyomtatóvásárlás hamar megtérül. Ma már nagyon kedvező áron kaphatunk nagyon jó nyomtatókat, multifunkciós gépeket, amikkel már scannelni is lehet.
A következő néhány sor talán segítség lehet, ha ilyen berendezést szeretnénk vásárolni, mire kell odafigyelnünk. Egyáltalán milyen típusú nyomtatók vannak, nekünk melyikre lenne szükségünk.
Legrégebbi típus a mátrixnyomtató: olcsó, többpéldányos nyomtatást tesz lehetővé, így önindigós példányok nyomtathatók – számlák, bizonylatok nyomtatására kitűnően alkalmazhatók. Az önindigó nem azonos a több példány nyomtatásával, hiszen azt bármelyik másik típusú nyomtatóval is kivitelezhetjük. Festékszalaggal működik, erre kis tűk ütik rá a megjeleníteni kívánt adatot. 9 vagy 24 tűs változat létezik, ezeket nagy teljesítményű elektromágnesek lökik neki a festékszalagnak. Ez a hatás hagy nyomot a papíron. A nyomtatófej ezután egy pontnyit elmozdul vízszintesen, amíg a sor végére nem ér, ekkor függőleges irányban mozdul el a fej. A mátrixnyomtatók jellemző mértékegysége az LQ (Letter Quality – levélminőség). A fent említett célokra ilyen nyomtatót biztosan nem fogunk vásárolni, régi típus, és a képe is a leggyengébb minőségű.
Amivel már inkább találkozhatunk kereskedelmi forgalomban és a mindennapokban is, az a lézernyomtató. Egy elektromosan feltöltött szelénhengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet. Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott a henger többi részével és a festékporral ellentétes töltésűvé válik. Mikor a henger a festékkazetta felé ér, festékpor tapad meg rajta. A papír a szelénhenger és egy másik, fűtött henger között halad el, és a fűtött henger ráégeti a festéket a papírra. A folyamat végén egy kefe megszűnteti a töltöttséget. Az eljárás során ózon szabadul fel. Irodai felhasználásra ajánlott, az ózontermelődés miatt fontos, hogy használata mellett folyamatosan szellőztessenek. Teljes lap képét előállítja, nem sorról sorra halad, mint a mátrix- vagy a tintasugaras nyomtató, képük szinte tökéletesnek mondható, de a legdrágább nyomtatótípus. Tonerrel működik.
Otthoni felhasználásra leginkább tintasugaras nyomtatót szoktunk használni. Ez fúvókák segítségével juttat festéket a papírra. Olyan kristályokkal működnek, amelyek térfogata feszültség hatására megnő, így a festéket a papírra fújja. Ehhez hasonló a buboréknyomtató, amelyben izzószál párologtat a tintából, a hő hatására buborék keletkezik, így jut festék a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz, így igen nagy felbontású kép nyomtatható. Ezekkel fekete-fehér, színes kép, fénykép, szöveg egyaránt nyomtatható.
Amivel még találkozhatunk, az a hőnyomtató: legzajtalanabb, ugyanakkor legkevésbé tartós nyomtatási technológia. Vegykezelt papírt használ, amely hő hatására elszíneződik. Például buszjegyek, blokkok nyomtatására használnak ilyet.
Vásárlás előtt mindig gondoljuk át, hogy mire fogjuk használni a nyomtatónkat, és annak megfelelően válasszunk. A legfontosabb, hogy derítsük ki, hogy az általunk választott nyomtató festékkazettái vagy patronjai mennyibe kerülnek. Néhány olcsó nyomtatónál előfordulhat, hogy magát a készüléket potom áron kínálják, de utántöltéskor kiderül, hogy a festék bele drágább, mint a nyomtató volt. Hogy honnan tudjuk ezt előre? Az interneten percek alatt megtalálható a nyomtatókhoz megfelelő patron vagy toner, leírást találhatunk arról, hogy hány oldalt tudunk nyomtatni vele, illetve az árukról is informálódhatunk.
-LB-
A következő néhány sor talán segítség lehet, ha ilyen berendezést szeretnénk vásárolni, mire kell odafigyelnünk. Egyáltalán milyen típusú nyomtatók vannak, nekünk melyikre lenne szükségünk.
Legrégebbi típus a mátrixnyomtató: olcsó, többpéldányos nyomtatást tesz lehetővé, így önindigós példányok nyomtathatók – számlák, bizonylatok nyomtatására kitűnően alkalmazhatók. Az önindigó nem azonos a több példány nyomtatásával, hiszen azt bármelyik másik típusú nyomtatóval is kivitelezhetjük. Festékszalaggal működik, erre kis tűk ütik rá a megjeleníteni kívánt adatot. 9 vagy 24 tűs változat létezik, ezeket nagy teljesítményű elektromágnesek lökik neki a festékszalagnak. Ez a hatás hagy nyomot a papíron. A nyomtatófej ezután egy pontnyit elmozdul vízszintesen, amíg a sor végére nem ér, ekkor függőleges irányban mozdul el a fej. A mátrixnyomtatók jellemző mértékegysége az LQ (Letter Quality – levélminőség). A fent említett célokra ilyen nyomtatót biztosan nem fogunk vásárolni, régi típus, és a képe is a leggyengébb minőségű.
Amivel már inkább találkozhatunk kereskedelmi forgalomban és a mindennapokban is, az a lézernyomtató. Egy elektromosan feltöltött szelénhengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet. Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott a henger többi részével és a festékporral ellentétes töltésűvé válik. Mikor a henger a festékkazetta felé ér, festékpor tapad meg rajta. A papír a szelénhenger és egy másik, fűtött henger között halad el, és a fűtött henger ráégeti a festéket a papírra. A folyamat végén egy kefe megszűnteti a töltöttséget. Az eljárás során ózon szabadul fel. Irodai felhasználásra ajánlott, az ózontermelődés miatt fontos, hogy használata mellett folyamatosan szellőztessenek. Teljes lap képét előállítja, nem sorról sorra halad, mint a mátrix- vagy a tintasugaras nyomtató, képük szinte tökéletesnek mondható, de a legdrágább nyomtatótípus. Tonerrel működik.
Otthoni felhasználásra leginkább tintasugaras nyomtatót szoktunk használni. Ez fúvókák segítségével juttat festéket a papírra. Olyan kristályokkal működnek, amelyek térfogata feszültség hatására megnő, így a festéket a papírra fújja. Ehhez hasonló a buboréknyomtató, amelyben izzószál párologtat a tintából, a hő hatására buborék keletkezik, így jut festék a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz, így igen nagy felbontású kép nyomtatható. Ezekkel fekete-fehér, színes kép, fénykép, szöveg egyaránt nyomtatható.
Amivel még találkozhatunk, az a hőnyomtató: legzajtalanabb, ugyanakkor legkevésbé tartós nyomtatási technológia. Vegykezelt papírt használ, amely hő hatására elszíneződik. Például buszjegyek, blokkok nyomtatására használnak ilyet.
Vásárlás előtt mindig gondoljuk át, hogy mire fogjuk használni a nyomtatónkat, és annak megfelelően válasszunk. A legfontosabb, hogy derítsük ki, hogy az általunk választott nyomtató festékkazettái vagy patronjai mennyibe kerülnek. Néhány olcsó nyomtatónál előfordulhat, hogy magát a készüléket potom áron kínálják, de utántöltéskor kiderül, hogy a festék bele drágább, mint a nyomtató volt. Hogy honnan tudjuk ezt előre? Az interneten percek alatt megtalálható a nyomtatókhoz megfelelő patron vagy toner, leírást találhatunk arról, hogy hány oldalt tudunk nyomtatni vele, illetve az árukról is informálódhatunk.
-LB-
2010. szeptember 27., hétfő
Körlevél-készítés egyszerűen eszköztár segítségével
A kezdő Word felhasználók úgy ódzkodnak a körlevél-készítéstől, mintha gyermekkorukban ezzel riogatták volna őket. Pedig ha megértjük, mire is használhatjuk és megtanuljuk azt a néhány lépést, amivel már elérhetjük a kész körlevelet, belátjuk, hogy akár a mindennapokban, de tanulmányaink vagy munkánk során biztosan fogjuk tudni alkalmazni.
A lényeg, hogy a körlevél több címzetthez szól, tartalmuk azonos, ám bizonyos részek változnak benne. Legegyszerűbben egy példán keresztül érthetjük meg, hogy mit jelent ez. A bankok általában minden hónapban elküldik ügyfeleiknek aktuális számlaegyenlegüket. Legyen a mindenkinek kiküldendő szöveg: „Tisztelt …! Az Ön … számú számlájának aktuális havi egyenlege … Ft. Itt három adatot kell behelyettesíteni minden ügyfél esetén: az ügyfél nevét, a számlaszámát és az egyenlegét. Ehhez a bankoknak van már egy jól szerkesztett adatbázisa, egy táblázata ezekről az adatokról. Szükséges tehát a körlevélhez két fájl: egy adatbázis (egy táblázat), és egy szöveg, amelyben csak a mindenkinek elküldendő szövegrészek szerepelnek. Példánkban tehát: „Tisztelt! Az Ön számú számlájának aktuális havi egyenlege.” A szövegünket begépeljük a szövegszerkesztőbe, a táblázat azonban készülhet táblázatkezelővel, vagy akár egy új szöveges dokumentumba is.
Ha bekapcsoljuk a nézet menü, eszköztárak, körlevél alpontját, felül az eszköztárak között megjelenik egy új, amelynek segítségével pár kattintás múlva már kész is a körlevelünk. Ha elkészült az adatokat tartalmazó, fejléccel ellátott táblázatunk, elmentettük, be is zárhatjuk. Nincs szükség rá, hogy meg legyen nyitva, azonban nagyon fontos, hogy a táblázatunknak legyen fejléce, azaz beazonosítható legyen, hogy melyik oszlop milyen adatot tartalmaz.
A munkánk kezdetén csak két ikon lesz aktív, azaz színes, használható. Nekünk a másodikra van szükségünk, a neve: adatforrás megnyitása. Ha erre rákattintunk, meg kell keresnünk a táblázatunkat, amiben a számunkra szükséges adatok szerepelnek. Ha megtaláltuk és az adatforrásunk excel táblázat, akkor azt is ki kell választanunk, hogy melyik munkalapra dolgoztunk. Ha ezekkel kész vagyunk, látszólag nem történt semmi, nem nyílt meg a táblázatunk, vagyis mi nem látjuk. Az eszköztáron azonban aktív lett az összes gomb. Ez után a kurzorunkkal oda kell állni, ahová szeretnénk a változó adatot beszúrni. A hatodik gomb az adatmezők beszúrása. Ha erre rákattintunk, egy kis ablakban megjelennek a táblázatunk fejlécének nevei. Ott kiválaszthatjuk, hogy melyik mezőt szeretnénk beilleszteni az aktuális helyre. Addig kell folytatnunk ezt a lépést, amíg a beszúrni készült mezők el nem fogynak. Tehát kurzort a beszúrni kívánt helyre, adatmezők beszúrása, kiválasztjuk a megfelelő mezőt, beszúrás, bezárás.
Körülbelül az eszköztárunk közepén van egy piros feliratú gomb: ABC. Ha ezt megnyomjuk, akkor a táblázatunk egy sorában lévő adatokat beilleszti a szövegünkbe. Tehát az táblázatunkban Kis Évának a 11778822-es számú számláján 32532 Ft van, akkor a szövegünk a következőképp fog rendeződni: „Tisztelt Kis Éva! Az Ön 11778822 számú számlájának aktuális havi egyenlege 32532 Ft.” A következő személyhez tartozó egyenleget úgy tudjuk megnézni, ha az eszköztáron lévő nyilakra kattintunk.
Figyeljük meg, hogy a dokumentumunk ekkor még mindig csak egy oldalas. Ha szeretnénk az összest egyszerre kinyomtatni, akkor az eszköztárunkon meg kell keresni a jobbról negyedik gombot: egyesítés új dokumentumba. Ekkor egy új dokumentumot hoz létre a szövegszerkesztőnk, amely már annyi oldalból áll, ahány soros volt a táblázatunk. Így már egyszerűen kinyomtathatjuk a leveleinket.
Ugyanezzel az eszköztárral tudunk borítékot vagy etikettet is létrehozni. A lépések ugyanazok, csupán a kezdet kezdetén az első ikonnal meg kell határoznunk, hogy milyen méretű borítékot szeretnénk megcímezni.
Néhány kattintással akár többszáz oldalas dokumentumot is létrehozhatunk.
-LB-
A lényeg, hogy a körlevél több címzetthez szól, tartalmuk azonos, ám bizonyos részek változnak benne. Legegyszerűbben egy példán keresztül érthetjük meg, hogy mit jelent ez. A bankok általában minden hónapban elküldik ügyfeleiknek aktuális számlaegyenlegüket. Legyen a mindenkinek kiküldendő szöveg: „Tisztelt …! Az Ön … számú számlájának aktuális havi egyenlege … Ft. Itt három adatot kell behelyettesíteni minden ügyfél esetén: az ügyfél nevét, a számlaszámát és az egyenlegét. Ehhez a bankoknak van már egy jól szerkesztett adatbázisa, egy táblázata ezekről az adatokról. Szükséges tehát a körlevélhez két fájl: egy adatbázis (egy táblázat), és egy szöveg, amelyben csak a mindenkinek elküldendő szövegrészek szerepelnek. Példánkban tehát: „Tisztelt! Az Ön számú számlájának aktuális havi egyenlege.” A szövegünket begépeljük a szövegszerkesztőbe, a táblázat azonban készülhet táblázatkezelővel, vagy akár egy új szöveges dokumentumba is.
Ha bekapcsoljuk a nézet menü, eszköztárak, körlevél alpontját, felül az eszköztárak között megjelenik egy új, amelynek segítségével pár kattintás múlva már kész is a körlevelünk. Ha elkészült az adatokat tartalmazó, fejléccel ellátott táblázatunk, elmentettük, be is zárhatjuk. Nincs szükség rá, hogy meg legyen nyitva, azonban nagyon fontos, hogy a táblázatunknak legyen fejléce, azaz beazonosítható legyen, hogy melyik oszlop milyen adatot tartalmaz.
A munkánk kezdetén csak két ikon lesz aktív, azaz színes, használható. Nekünk a másodikra van szükségünk, a neve: adatforrás megnyitása. Ha erre rákattintunk, meg kell keresnünk a táblázatunkat, amiben a számunkra szükséges adatok szerepelnek. Ha megtaláltuk és az adatforrásunk excel táblázat, akkor azt is ki kell választanunk, hogy melyik munkalapra dolgoztunk. Ha ezekkel kész vagyunk, látszólag nem történt semmi, nem nyílt meg a táblázatunk, vagyis mi nem látjuk. Az eszköztáron azonban aktív lett az összes gomb. Ez után a kurzorunkkal oda kell állni, ahová szeretnénk a változó adatot beszúrni. A hatodik gomb az adatmezők beszúrása. Ha erre rákattintunk, egy kis ablakban megjelennek a táblázatunk fejlécének nevei. Ott kiválaszthatjuk, hogy melyik mezőt szeretnénk beilleszteni az aktuális helyre. Addig kell folytatnunk ezt a lépést, amíg a beszúrni készült mezők el nem fogynak. Tehát kurzort a beszúrni kívánt helyre, adatmezők beszúrása, kiválasztjuk a megfelelő mezőt, beszúrás, bezárás.
Körülbelül az eszköztárunk közepén van egy piros feliratú gomb: ABC. Ha ezt megnyomjuk, akkor a táblázatunk egy sorában lévő adatokat beilleszti a szövegünkbe. Tehát az táblázatunkban Kis Évának a 11778822-es számú számláján 32532 Ft van, akkor a szövegünk a következőképp fog rendeződni: „Tisztelt Kis Éva! Az Ön 11778822 számú számlájának aktuális havi egyenlege 32532 Ft.” A következő személyhez tartozó egyenleget úgy tudjuk megnézni, ha az eszköztáron lévő nyilakra kattintunk.
Figyeljük meg, hogy a dokumentumunk ekkor még mindig csak egy oldalas. Ha szeretnénk az összest egyszerre kinyomtatni, akkor az eszköztárunkon meg kell keresni a jobbról negyedik gombot: egyesítés új dokumentumba. Ekkor egy új dokumentumot hoz létre a szövegszerkesztőnk, amely már annyi oldalból áll, ahány soros volt a táblázatunk. Így már egyszerűen kinyomtathatjuk a leveleinket.
Ugyanezzel az eszköztárral tudunk borítékot vagy etikettet is létrehozni. A lépések ugyanazok, csupán a kezdet kezdetén az első ikonnal meg kell határoznunk, hogy milyen méretű borítékot szeretnénk megcímezni.
Néhány kattintással akár többszáz oldalas dokumentumot is létrehozhatunk.
-LB-
2010. szeptember 6., hétfő
Apróságok a Word használatához
Mikor megnyitjuk a Microsoft Office Word programot, alapértelmezésként egy új üres dokumentum jelenik meg. Ez egy fehér papírhoz hasonlítható objektum. Nyomtatási elrendezés nézetet használunk leggyakrabban, ilyenkor szürke hátteret látunk a fehér „papírunk” alatt. A lapunk bal és felső szélénél lehetnek úgynevezett vonalzók. Ha a vonalzónk látszik, bekezdéseket, tabulátorokat ezek segítségével nagyon könnyen tudunk igazítani. A vonalzó szürke része a margót mutatja, ha erre a részre duplán kattintunk, megjelenik a fájl menü oldalbeállítások ablak, ahol a papír, a margó és az élőfej méretén, elrendezésén kívül a teljes szöveg függőleges igazítását is állíthatjuk.
Az ablakunk felső, illetve alsó részén is lehetnek eszköztárak. Az eszköztárakon csoportokba foglalva találhatjuk meg az egyes, munkánkat segítő ikonokat. Szinte minden művelethez találhatunk egy eszköztárat, így például a grafikai elemek elhelyezéséhez, körlevél-készítéshez, táblázatok beszúrásához, formázásához. Általában a szokásos és a formázás eszköztárat szoktuk használni, illetve hasznos lehet még a rajzolás eszköztár megjelenítése. A szokásos eszköztáron megnyitás, mentés, nyomtatás, másolás, beillesztés, visszavonás gombok találhatók. Itt található a „mindent mutat” gomb is, amit röviden csak pí-nek nevezünk. Ha ezt bekapcsoljuk, a szavaink között pici pontok jelennek meg, bekezdéseink végén pí jelek, minden formázási elemet megjelenít. A jel alkalmazása a legtöbb felhasználót zavarja, egyeseknek azonban komoly segítség lehet – ha például a dokumentum szerkezeti felépítésének jelentősége van.
Formázás eszköztáron állíthatjuk be a szövegünk legalapvetőbb megjelenítési tulajdonságait: például a betűnk típusát, méretét, stílusát, színét. A bekezdésünk igazítását, sortávolságát.
Az eszköztárak segítségével elérhető funkciókat mind-mind elérhetjük menüből is, azonban sok esetben egyszerűsíti és gyorsítja munkánkat. Gondoljunk csak bele, ha egy képet akarunk beszúrni, tehetjük úgy is, hogy a beszúrás menüpont kép alpontjának fájlból után tallózzuk a beszúrni kívánt képet, vagy egy kattintással a tallózásnál tarthatunk, ha a rajzolás eszköztáron a megfelelő ikonra kattintunk.
A Word ablak alján egy keskeny sávban található az állapotsor. Ezen olyan információk találhatók, amelyek az aktuális dokumentumra érvényesek. Például hány oldalból áll az adott dokumentumunk, hányadik oldalon, sorban, karakter után áll a kurzorunk, milyen a szövegszerkesztőnk alapértelmezett nyelve.
Ha valamilyen formázással kapcsolatos ügyben elakadunk, a súgó menüpontot bátran hívjuk segítségül, világos és részletes leírást ad, és nagy valószínűséggel megoldást találunk a felmerült problémára.
-LB-
Az ablakunk felső, illetve alsó részén is lehetnek eszköztárak. Az eszköztárakon csoportokba foglalva találhatjuk meg az egyes, munkánkat segítő ikonokat. Szinte minden művelethez találhatunk egy eszköztárat, így például a grafikai elemek elhelyezéséhez, körlevél-készítéshez, táblázatok beszúrásához, formázásához. Általában a szokásos és a formázás eszköztárat szoktuk használni, illetve hasznos lehet még a rajzolás eszköztár megjelenítése. A szokásos eszköztáron megnyitás, mentés, nyomtatás, másolás, beillesztés, visszavonás gombok találhatók. Itt található a „mindent mutat” gomb is, amit röviden csak pí-nek nevezünk. Ha ezt bekapcsoljuk, a szavaink között pici pontok jelennek meg, bekezdéseink végén pí jelek, minden formázási elemet megjelenít. A jel alkalmazása a legtöbb felhasználót zavarja, egyeseknek azonban komoly segítség lehet – ha például a dokumentum szerkezeti felépítésének jelentősége van.
Formázás eszköztáron állíthatjuk be a szövegünk legalapvetőbb megjelenítési tulajdonságait: például a betűnk típusát, méretét, stílusát, színét. A bekezdésünk igazítását, sortávolságát.
Az eszköztárak segítségével elérhető funkciókat mind-mind elérhetjük menüből is, azonban sok esetben egyszerűsíti és gyorsítja munkánkat. Gondoljunk csak bele, ha egy képet akarunk beszúrni, tehetjük úgy is, hogy a beszúrás menüpont kép alpontjának fájlból után tallózzuk a beszúrni kívánt képet, vagy egy kattintással a tallózásnál tarthatunk, ha a rajzolás eszköztáron a megfelelő ikonra kattintunk.
A Word ablak alján egy keskeny sávban található az állapotsor. Ezen olyan információk találhatók, amelyek az aktuális dokumentumra érvényesek. Például hány oldalból áll az adott dokumentumunk, hányadik oldalon, sorban, karakter után áll a kurzorunk, milyen a szövegszerkesztőnk alapértelmezett nyelve.
Ha valamilyen formázással kapcsolatos ügyben elakadunk, a súgó menüpontot bátran hívjuk segítségül, világos és részletes leírást ad, és nagy valószínűséggel megoldást találunk a felmerült problémára.
-LB-
2010. augusztus 23., hétfő
Blu-ray és SSD - a két legújabb adattároló
Az élet minden területén haladni kell a korral, különösen igaz ez az informatikára. Ha belegondolunk abba, hogy 5-6 évvel ezelőtt mennyire tudtunk örülni a 80 Gb-os merevlemeznek, ma pedig már a 250 Gb-tal sem vagyunk megelégedve, mindig kevés a hely. Az információtárolás kapacitás növelése meghatározó kutatási terület. A két legújabb adattároló a blu-ray lemez, röviden BD és a Solid State Disk (SSD).
A Blu-ray Disk (BD) egy nagy tárolókapacitású optikai tárolóeszköz, ez most a legújabb technológia fejlesztése. Nevében a blue (=kék) a lézer színére utal. A nevéből az „e” betű szándékosan lett kihagyva, mert egy mindennapi szó nem lehet védjegy. Az elődeik, a kisebb kapacitású DVD-k vörös lézert használnak az adatok írásához és olvasásához, a BD által használt kék lézer rövidebb hullámhosszon működik, a fénynyaláb kisebb lesz, így pontosabban lehet vele fókuszálni. Ez teszi lehetővé, hogy akár 0,15 mikrométeres pitekből („gödröcskékből”) is kiolvassunk adatokat. A Blu-ray a sávok méretét is kb. a felére csökkentette. Ez a technológia azt eredményezte, hogy egy egyrétegű Blu-ray lemezen 25 GB információ tárolható, míg egy kétrétegűn 50 GB. Az adatot egy 1,1 mm vastag polikarbonát rétegre helyezi, tehát az adat a réteg tetején van, így nem léphetnek fel olyan olvashatósági problémák, mint a CD-k vagy a DVD-k esetében. A BD egy kemény védőréteggel van ellátva, hogy védett legyen a karcolásoktól. Az előállítási költsége alacsonyabb, mint a DVD-ké, az adatátviteli sebessége háromszor gyorsabb, és rendelkezik egyedi titkosító rendszerrel, ami védelmet nyújt a film- és szoftverkalózok, illetve a szerzői jogok megsértése ellen.
A Solid State Disk lényegében egy mozgó alkatrész nélküli merevlemez. Félvezetős memóriában őrzi a tárolt adatot, azt hosszú ideig megőrzi és rendelkezik merevlemez-csatlakozó felülettel. Azonban nem használ mozgó alkatrészeket, vákuumot és elektronsugarat, hanem a félvezetőkön belüli hatások alapján működik.
Kevésbé sérülékeny és csendesebb is, mint egy merevlemez, az adathozzáférés gyors, nincsenek a mechanikából adódó késleltetések. Képes elviselni ütést, vibrációt, nyomást, magas hőmérsékletet, alacsony áramfelvétellel dolgozik. Az olvasási teljesítménye viszonylag állandó, nem függ a fájlok töredezettségétől. Mindezek az előnyök jól mutatják, hogy korszerűbb és biztonságosabb a merevlemezeknél. Tárolókapacitásuk, valamint írási sebességük viszont kisebb, és fokozottan érzékenyek a mágneses és elektromos mezőkre. Legnagyobb hátrányuk mégis az ár-tárolókapacitás arány, ezért is várathat magára a nagy áttörés, azonban lehetséges, hogy idővel ezt a hátrányt le tudják dolgozni a gyártók.
Úgy néz ki tehát, ezek lesznek a jövő jelentős adattárolói. Aztán, ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva úgy fogunk nevetni a 25 Gb-os BD-n, ahogyan most nevetünk a Comodor64-en. Már, ha van olyan, aki egyáltalán emlékszik még rájuk.
-LB-
A Blu-ray Disk (BD) egy nagy tárolókapacitású optikai tárolóeszköz, ez most a legújabb technológia fejlesztése. Nevében a blue (=kék) a lézer színére utal. A nevéből az „e” betű szándékosan lett kihagyva, mert egy mindennapi szó nem lehet védjegy. Az elődeik, a kisebb kapacitású DVD-k vörös lézert használnak az adatok írásához és olvasásához, a BD által használt kék lézer rövidebb hullámhosszon működik, a fénynyaláb kisebb lesz, így pontosabban lehet vele fókuszálni. Ez teszi lehetővé, hogy akár 0,15 mikrométeres pitekből („gödröcskékből”) is kiolvassunk adatokat. A Blu-ray a sávok méretét is kb. a felére csökkentette. Ez a technológia azt eredményezte, hogy egy egyrétegű Blu-ray lemezen 25 GB információ tárolható, míg egy kétrétegűn 50 GB. Az adatot egy 1,1 mm vastag polikarbonát rétegre helyezi, tehát az adat a réteg tetején van, így nem léphetnek fel olyan olvashatósági problémák, mint a CD-k vagy a DVD-k esetében. A BD egy kemény védőréteggel van ellátva, hogy védett legyen a karcolásoktól. Az előállítási költsége alacsonyabb, mint a DVD-ké, az adatátviteli sebessége háromszor gyorsabb, és rendelkezik egyedi titkosító rendszerrel, ami védelmet nyújt a film- és szoftverkalózok, illetve a szerzői jogok megsértése ellen.
A Solid State Disk lényegében egy mozgó alkatrész nélküli merevlemez. Félvezetős memóriában őrzi a tárolt adatot, azt hosszú ideig megőrzi és rendelkezik merevlemez-csatlakozó felülettel. Azonban nem használ mozgó alkatrészeket, vákuumot és elektronsugarat, hanem a félvezetőkön belüli hatások alapján működik.
Kevésbé sérülékeny és csendesebb is, mint egy merevlemez, az adathozzáférés gyors, nincsenek a mechanikából adódó késleltetések. Képes elviselni ütést, vibrációt, nyomást, magas hőmérsékletet, alacsony áramfelvétellel dolgozik. Az olvasási teljesítménye viszonylag állandó, nem függ a fájlok töredezettségétől. Mindezek az előnyök jól mutatják, hogy korszerűbb és biztonságosabb a merevlemezeknél. Tárolókapacitásuk, valamint írási sebességük viszont kisebb, és fokozottan érzékenyek a mágneses és elektromos mezőkre. Legnagyobb hátrányuk mégis az ár-tárolókapacitás arány, ezért is várathat magára a nagy áttörés, azonban lehetséges, hogy idővel ezt a hátrányt le tudják dolgozni a gyártók.
Úgy néz ki tehát, ezek lesznek a jövő jelentős adattárolói. Aztán, ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva úgy fogunk nevetni a 25 Gb-os BD-n, ahogyan most nevetünk a Comodor64-en. Már, ha van olyan, aki egyáltalán emlékszik még rájuk.
-LB-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
