A Microsoft Office Excel egy olyan program, amelynek segítségével táblázatokat tudunk létrehozni, szerkeszteni, rendszerezni. A legegyszerűbb táblázatoktól kezdve – gondoljunk itt órarendre vagy árlistára, a bonyolult, összefűzött táblázatokig szinte minden félét készíthetünk.
Ahhoz, hogy a munkánk sikeres legyen, fontos, hogy tisztában legyünk az Excel használata közben felmerülő alapfogalmakkal és a legegyszerűbb szerkesztési-formázási lépésekkel.
Legfontosabb tudnunk, hogy munkánk során mindig egy munkafüzetet használunk. A programunk egyidejűleg több munkafüzetet is meg tud nyitni, de a felhasználó egy munkafüzetbe tud dolgozni. A munkafüzeten belül munkalapokat találhatunk, ezek között az ablak alján látható fülekkel tudunk váltani.
Minden új munkafüzet téglalapok hálójából áll. Egy ilyen téglalapot cellának nevezünk. Az oszlopokat betűk, a sorokat számok azonosítják. Ezek segítségével tudunk meghatározni egy cellát. Azt a cellát, amelyikkel dolgozunk, aktív cellának nevezzük. Mindig csak egy cella lehet aktív. Többet is kijelölhetünk egyidejűleg, de csak eggyel tudunk dolgozni, csak egybe tudunk adatot bevinni. Ha több, egybefüggő cellát jelöltünk ki, tartománynak nevezzük a kijelölt területet. A tartományt úgy tudjuk meghatározni, hogy a bal felső és a jobb alsó cella nevét kettősponttal elválasztjuk.
Az Excel indulóképernyője abban különbözik például a szövegszerkesztőjétől, hogy az eszköztárak alatt található még egy névmező és egy szerkesztőléc is. A név mezőben láthatjuk az aktív cella nevét, a szerkesztőlécben pedig annak a tartalmát.
A táblázatkezelő egyik nagy előnye, hogy tud sorozatot képezni: felismeri a szomszédos cellák közötti összefüggést, és annak mintájára ki tudja tölteni a többi cellát. Ezzel jelentősen meggyorsíthatja a munkánkat. Másik nagy előnye a dinamizmus. A cellák tartalma bonyolultabb táblázatok esetében már függhet egymástól. Ha ilyen esetben megváltoztatjuk egy cella tartalmát, az azzal összefüggésben lévő cellák tartalma is megváltozik.
Cellák tartalmát egyszerűen kijelölés utáni gépeléssel módosíthatjuk, vagy duplán kattintva a cellára. Másolni a cella jobb alsó sarkában megjelenő fekete plusz jellel tudunk, áthelyezni pedig a kijelölés széleinél megjelenő négyágú kereszttel.
-LB-
2010. október 25., hétfő
2010. október 11., hétfő
A nyomtató
Az egyik legismertebb kiviteli eszköz a nyomtató, feladata, hogy a számítógépen megjelenő adatokat papíron, vagy más papírhoz hasonló anyagon megjelenítse. Már a számítógép megjelenésétől kezdve jelen vannak, de jelentőségük az utóbbi évtizedben lett kiemelkedő és igazából azóta mondhatók ennyire elterjedtnek. Ma már egy asztali számítógép vásárlásához hozzátartozik a nyomtató beszerzése is. Azoknak különösen fontos, akik egyetemre, főiskolára járnak, vagy továbbtanulás előtt állnak. Minden felsőoktatási intézményben elvárás, hogy a házi dolgozatokat nyomtatásban adják be a hallgatók. Ha nincs nyomtatónk, sokszor kerülhetünk patthelyzetbe: mikor elkészül a határidős dolgozat, az ilyen üzletek már zárva vannak, arról nem is beszélve, hogy senki sem szeretné az ösztöndíja felét erre költeni. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk, egy nyomtatóvásárlás hamar megtérül. Ma már nagyon kedvező áron kaphatunk nagyon jó nyomtatókat, multifunkciós gépeket, amikkel már scannelni is lehet.
A következő néhány sor talán segítség lehet, ha ilyen berendezést szeretnénk vásárolni, mire kell odafigyelnünk. Egyáltalán milyen típusú nyomtatók vannak, nekünk melyikre lenne szükségünk.
Legrégebbi típus a mátrixnyomtató: olcsó, többpéldányos nyomtatást tesz lehetővé, így önindigós példányok nyomtathatók – számlák, bizonylatok nyomtatására kitűnően alkalmazhatók. Az önindigó nem azonos a több példány nyomtatásával, hiszen azt bármelyik másik típusú nyomtatóval is kivitelezhetjük. Festékszalaggal működik, erre kis tűk ütik rá a megjeleníteni kívánt adatot. 9 vagy 24 tűs változat létezik, ezeket nagy teljesítményű elektromágnesek lökik neki a festékszalagnak. Ez a hatás hagy nyomot a papíron. A nyomtatófej ezután egy pontnyit elmozdul vízszintesen, amíg a sor végére nem ér, ekkor függőleges irányban mozdul el a fej. A mátrixnyomtatók jellemző mértékegysége az LQ (Letter Quality – levélminőség). A fent említett célokra ilyen nyomtatót biztosan nem fogunk vásárolni, régi típus, és a képe is a leggyengébb minőségű.
Amivel már inkább találkozhatunk kereskedelmi forgalomban és a mindennapokban is, az a lézernyomtató. Egy elektromosan feltöltött szelénhengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet. Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott a henger többi részével és a festékporral ellentétes töltésűvé válik. Mikor a henger a festékkazetta felé ér, festékpor tapad meg rajta. A papír a szelénhenger és egy másik, fűtött henger között halad el, és a fűtött henger ráégeti a festéket a papírra. A folyamat végén egy kefe megszűnteti a töltöttséget. Az eljárás során ózon szabadul fel. Irodai felhasználásra ajánlott, az ózontermelődés miatt fontos, hogy használata mellett folyamatosan szellőztessenek. Teljes lap képét előállítja, nem sorról sorra halad, mint a mátrix- vagy a tintasugaras nyomtató, képük szinte tökéletesnek mondható, de a legdrágább nyomtatótípus. Tonerrel működik.
Otthoni felhasználásra leginkább tintasugaras nyomtatót szoktunk használni. Ez fúvókák segítségével juttat festéket a papírra. Olyan kristályokkal működnek, amelyek térfogata feszültség hatására megnő, így a festéket a papírra fújja. Ehhez hasonló a buboréknyomtató, amelyben izzószál párologtat a tintából, a hő hatására buborék keletkezik, így jut festék a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz, így igen nagy felbontású kép nyomtatható. Ezekkel fekete-fehér, színes kép, fénykép, szöveg egyaránt nyomtatható.
Amivel még találkozhatunk, az a hőnyomtató: legzajtalanabb, ugyanakkor legkevésbé tartós nyomtatási technológia. Vegykezelt papírt használ, amely hő hatására elszíneződik. Például buszjegyek, blokkok nyomtatására használnak ilyet.
Vásárlás előtt mindig gondoljuk át, hogy mire fogjuk használni a nyomtatónkat, és annak megfelelően válasszunk. A legfontosabb, hogy derítsük ki, hogy az általunk választott nyomtató festékkazettái vagy patronjai mennyibe kerülnek. Néhány olcsó nyomtatónál előfordulhat, hogy magát a készüléket potom áron kínálják, de utántöltéskor kiderül, hogy a festék bele drágább, mint a nyomtató volt. Hogy honnan tudjuk ezt előre? Az interneten percek alatt megtalálható a nyomtatókhoz megfelelő patron vagy toner, leírást találhatunk arról, hogy hány oldalt tudunk nyomtatni vele, illetve az árukról is informálódhatunk.
-LB-
A következő néhány sor talán segítség lehet, ha ilyen berendezést szeretnénk vásárolni, mire kell odafigyelnünk. Egyáltalán milyen típusú nyomtatók vannak, nekünk melyikre lenne szükségünk.
Legrégebbi típus a mátrixnyomtató: olcsó, többpéldányos nyomtatást tesz lehetővé, így önindigós példányok nyomtathatók – számlák, bizonylatok nyomtatására kitűnően alkalmazhatók. Az önindigó nem azonos a több példány nyomtatásával, hiszen azt bármelyik másik típusú nyomtatóval is kivitelezhetjük. Festékszalaggal működik, erre kis tűk ütik rá a megjeleníteni kívánt adatot. 9 vagy 24 tűs változat létezik, ezeket nagy teljesítményű elektromágnesek lökik neki a festékszalagnak. Ez a hatás hagy nyomot a papíron. A nyomtatófej ezután egy pontnyit elmozdul vízszintesen, amíg a sor végére nem ér, ekkor függőleges irányban mozdul el a fej. A mátrixnyomtatók jellemző mértékegysége az LQ (Letter Quality – levélminőség). A fent említett célokra ilyen nyomtatót biztosan nem fogunk vásárolni, régi típus, és a képe is a leggyengébb minőségű.
Amivel már inkább találkozhatunk kereskedelmi forgalomban és a mindennapokban is, az a lézernyomtató. Egy elektromosan feltöltött szelénhengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet. Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott a henger többi részével és a festékporral ellentétes töltésűvé válik. Mikor a henger a festékkazetta felé ér, festékpor tapad meg rajta. A papír a szelénhenger és egy másik, fűtött henger között halad el, és a fűtött henger ráégeti a festéket a papírra. A folyamat végén egy kefe megszűnteti a töltöttséget. Az eljárás során ózon szabadul fel. Irodai felhasználásra ajánlott, az ózontermelődés miatt fontos, hogy használata mellett folyamatosan szellőztessenek. Teljes lap képét előállítja, nem sorról sorra halad, mint a mátrix- vagy a tintasugaras nyomtató, képük szinte tökéletesnek mondható, de a legdrágább nyomtatótípus. Tonerrel működik.
Otthoni felhasználásra leginkább tintasugaras nyomtatót szoktunk használni. Ez fúvókák segítségével juttat festéket a papírra. Olyan kristályokkal működnek, amelyek térfogata feszültség hatására megnő, így a festéket a papírra fújja. Ehhez hasonló a buboréknyomtató, amelyben izzószál párologtat a tintából, a hő hatására buborék keletkezik, így jut festék a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz, így igen nagy felbontású kép nyomtatható. Ezekkel fekete-fehér, színes kép, fénykép, szöveg egyaránt nyomtatható.
Amivel még találkozhatunk, az a hőnyomtató: legzajtalanabb, ugyanakkor legkevésbé tartós nyomtatási technológia. Vegykezelt papírt használ, amely hő hatására elszíneződik. Például buszjegyek, blokkok nyomtatására használnak ilyet.
Vásárlás előtt mindig gondoljuk át, hogy mire fogjuk használni a nyomtatónkat, és annak megfelelően válasszunk. A legfontosabb, hogy derítsük ki, hogy az általunk választott nyomtató festékkazettái vagy patronjai mennyibe kerülnek. Néhány olcsó nyomtatónál előfordulhat, hogy magát a készüléket potom áron kínálják, de utántöltéskor kiderül, hogy a festék bele drágább, mint a nyomtató volt. Hogy honnan tudjuk ezt előre? Az interneten percek alatt megtalálható a nyomtatókhoz megfelelő patron vagy toner, leírást találhatunk arról, hogy hány oldalt tudunk nyomtatni vele, illetve az árukról is informálódhatunk.
-LB-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
